Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik mindennél fontosabbak a számára. De tulajdonképpen mit is tudunk még erről a latin-amerikai lányról? Nos, igazából semmit és ez neki tökéletesen megfelel. Mert olykor jobb hallgatni és úgy tenni, mintha semmi rendkívüli, borzalmas dolog nem árnyékolná be az életünket. Hogy boldog, klisés kislánykort éltünk. Bradley Pritchett mélyről indult, de mára a legjobbak közt tudhatja magát, méghozzá a hoki terén. A fiú amilyen őrülten, olykor pimaszul viselkedik a pályán pár embernél kiveri a biztosítékot. De mi is az igazi arca Bradleynek? A pályán lévő, aki gondolkodás nélkül gázol át az ellenfelén, vagy pedig a szabadidejében Wilde-t vagy Csehovot olvasó, filozófikus énje? Mindenki számára mást mutat, így a nagy színkavalkádba nem veszi észre senki milyen tehert cipel a vállán. Hogy egy ember életet tett tönkre. Antonellában és Bradleyben tulajdonképpen nem sok közös van. Így nem csoda, hogy kis milliószor mennek el egymás mellett a tudtuk nélkül az egyetem folyosóján. Aztán egy kis koccanás és összetűzés mindjárt más vizekre evezi őket és hamarosan fel kell fedezniük, hogy az a csepp közös dolog tudja feloldozni a terhektől súlyos lelküket. 2022, Lonnie Drayman ©