colours | jikook

,,Haragom egy kicsit se csillapodott, s az sem érdekelt, hogy az egyik gyereket félrelöktem, csak azért, hogy szembeálljak vele.

- Miért kellett ennyire lepontoznod a festményemet? - kérdeztem kiakadva, s szerintem teljesen jogosan. Egy olyan, aki nem ért a szakmához, miért jön bíráskodni? Kicsi választott el attól, hogy megragadjam a felsőjét és közelebb húzzam magamhoz, ezzel is fenyegetőbb stílust felvéve.

- Szerintem egyértelmű. Nem tetszett, a tied volt a legrosszabb - rántott vállat, s nézett a szemembe. Egyáltalán nem ijedt meg tőlem, teljesen nyugodtan beszélt, míg én azt hittem, hogy menten agyvérzést kapok.

- És mégis mi nem tetszett benne? - kísértettem a sorsot.

- Nem használsz színeket - vallotta be mindenféle kertelés nélkül, belőlem pedig akaratlanul is feltört egy hisztérikus nevetés.

- Miért? Netán a szivárvánnyal van dolgom?

- Annál többel. Magával a színekkel - jelent meg egy mosoly az arcán, de ez csak jobban táplálta az idegesség tüzét bennem.

- Tehát a szivárvánnyal - egyszerűsítettem a mondandóját, s most rajta volt a sor, hogy egy halk kuncogásban fejtse ki a véleményét. Ellökte magát a faltól, s közelebb lépve hozzám, kezét a mellkasomra simítva igazgatta meg rajtam a pulcsimat, amit én összeszorított ököllel tűrtem. Ha én ütök először, ráadásul egy olyan személyt, mint ő, akkor biztosan a rövidebbet húzom.

- Nem. Látom nem érted... - járatta finoman rövid ujjait a galléromon. - Az a baj, hogy ezek szerint neked a szivárvány jelenti a színeket. Nos, nekem a színek jelentik a szivárványt - nézett a szemeimbe, s akárcsak egy rossz filmben, megszólalt a csengő, így lazán ellépve tőlem elindult a terme felé."

➖➖➖

📌jikook
📌story by: SanKook

2022.04.17. - 2023.02.04.