A sötétség óvatosan, szinte láthatatlanul férkőzött a szívembe. Lassan közelített meg, az emberek háta mögött osonva, árnyékokból előmászva. Szilánkos, nyirkos csápjaival minden nappal egyre közelebb ért hozzám, mígnem az unalmas mindennapoktól zsibbadt testemen egyre több apró sebet ejtett. Ezeken a jelentéktelennek tűnő vágásokon keresztül kúszott el a szívemig. Úgy emésztett fel, mint a rák: csendben, észrevétlenül. Amikor feleszméltem, már rég késő volt. Furcsa gondolataimat helyesnek véltem, tetteimet jogosnak. /Novella/ Felkavaró tartalom!All Rights Reserved
1 part