Az őrület határán (J.K) (befejezett)

„ - Gyerünk tedd meg! -kiáltott rám- Tudom, hogy akarod.
- Nem én nem vagyok gyilkos! -tiltakoztam.
- Ugyanmár, megérdemli. Állj bosszút! Döfd egyenesen a szívébe, úgy nem fog szenvedni, bár...megérdemelné.
- Nem...én nem...
Nem akartam megtenni amit kér, de mégis belül egy megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy mégis csak meg akarom tenni. A kezemben szorongattam a kést melynek pengéje megcsillant a lámpa fényében. A padhoz kötözött lány előttem sírt, könyörgött kegyelemért. Bár szája be volt tapasztva mégis értettem mit mond, mit kér. Elgondolkodtam. Ő mikor kegyelmezett nekem mikor a sanyargatásomról volt szó? Soha! Pedig számtalanszor kértem, hogy szálljon le rólam mégsem tette. Mégis a maradék kis ember aki bennem maradt az ittlétem során azt súgta nekem, ne öljem meg. Mégis a késztetés és az az aprócska hang ami velem van mióta itt vagyok vele, folyton azt súlykolta tegyem meg, álljak bosszút, ez így helyes. A bosszúm iránti olthatatlan szomjam és az iránta érzett furcsa de őszinte szerelmem arra késztetett, hogy szúrjam belé a kést és vessek végre véget ennek. Végül lendült a kezem és a következő pillanatban már az ujjaimról a lány pirosló vére folydogált le, egyenesen a padlóig.
- Büszke vagyok rád! -simított rá hátamra- Végre nem kell soha többé félned senkitől.
- Igen... -feleltem halkan- Örülök, hogy itt maradtam veled."

Figyelem a történet tartalmazhat felnőtt tartalmat és trágár szavakat!☝🔞 Csakis ennek tudatában kezd el olvasni!