Bojta a Művészeti Egyetem fotográfia szakára jár immáron három éve. Mint minden 22 éves fiúnak, neki is megvannak a maga problémái. Másfél éve szakított vele a barátnője, akin azóta sem tudott igazán túllépni, az öccse alig akar hozzászólni, az anyja munkamániás, ő pedig egyre többször felejti el bevenni a gyógyszerét, amit a Tourette-szindrómájára írt fel az orvosa.
Első látásra bárki elviselhetetlennek mondaná az életét, ám Bojta már megtanulta, hol lelhet nyugalomra a problémái elől. Legjobb barátja, Lúcia - vagy ahogy mindenki ismeri: Lucy - mindig tudja, mivel vidíthatja fel őt, és minden rosszban mellette áll. A másik személy pedig G. Castlelake, akit Bojta nagyjából másfél évvel ezelőtt ismert meg egy művészeti Discord szerveren. Minden nap váltanak pár szót, Bojta pedig eddig egyedül akkor érezte úgy, hogy túllépett Gittán, ha G-vel beszélget.
Bojta mára már teljesen elhiszi, hogy G-vel végre teljesen boldog lehet, egyetlen bökkenő azonban az útjában áll: fogalma sincs, ki lehet G a valóságban. Még azt sem tudja, fiú-e vagy lány, így a rengeteg kínosság ellenére enyhe öröm is úrrá lesz rajta, amikor Lucy egyik nap rájön, miért nyomkodja Bojta folyamatosan a telefonját. Lucy azonnal ráveszi őt, hogy keressék meg a titokzatos imádót, arra azonban már egyikük sem számít, hogy minden erőlködésük ellenére is csak négy személyre tudják leszűkíteni a lehetséges "gyanúsítottakat".
Vajon Bojta megtalálja Castlelake-et? Castlelake hagyja-e egyáltalán, hogy rájöjjön, ki is ő? Vagy Bojta végül valaki más oldalán talál rá a boldogságra?