Egy vándor meséje

Hatalmas a világunk, de annak elképzelhetetlenül kis részét ismerjük. Az emberiség azért hozta létre a tudományok széles tárházát, hogy ebben a végeláthatatlan rendszerben a kérdéseinkre egzakt, egyértelmű válaszokat találjunk. Ez olykor könnyebben, máskor nehezebben sikerül, néhány esetben pedig az ügy teljesen reménytelen. Ekkor kezdünk el ideológiákat, elméleteket és hitvallásokat gyártani, hogy a szubjektív érzéseinkkel magyarázzuk meg azt, amire a ráció eszközeivel képtelenek voltunk. Azonban ez is rengeteg csapdát rejt magában, hisz gyermekjáték elveszni ebben az erdőben, de annál nehezebb kitalálni onnét. Felettébb egyszerű áldozatul esni az így generált dühnek, gyűlöletnek, megvetésnek, ami hosszútávon az egyén erkölcsi és lelki pusztulásához vezet. Ezen történet főhőse szintén nem találja helyét a világában, ami egy varázslással és mágiával átitatott, titokzatos tájon játszódik. Mindez akkor változik meg, amikor egy tragikus esemény elindítja útjára, hogy hatalmat gyűjtsön, s azzal jobbá formálja ezt a romlott társadalmat. De mint minden út, ez sem nyílegyenesen vezet a cél felé, kalandjai közben meg kell birkóznia ellenséggel, baráttal, végül pedig természetesen saját magával és önnön lelkiismeretével...