Elhagyva

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy mire is vágyom igazán. A válaszom egyértelmű volt. A világ. Nem a gonosz, egocentrikus és hatalomőrült formában, hanem, úgy átlagosan. Látni akarom. Teljes egészében. Nemcsak a nagy és az állítólag "fontos" városokat, mint mondjuk Tokió, nem. Mindent. Tök mindegy hány tetanusz oltást kell kapnom hozzá, hogy megtehessem, de látni akarom. És miután New York-tól kezdve a Csomolungma legtetejéig már semmi sem maradt, megkeresem az apámat és elmondom neki, hogy habár ő nem tudott, a világ képes volt elfogadni engem. Persze, csak miután lekervertem neki egy öblös nagy pofont.