A kúria

Abigail amióta csak az eszét tudja, látomások gyötrik. Általában ezek nem fedik a valóságot, sokszor semmi értelmük sincs, és a benne szereplő alakok sem valóságosak. Legalábbis Abigail ezt hiszi. Hogy elnyomja a sokszor felvillanó képeket, valami olyasmibe menekül, aminek hála az utolsó évben ismét kirúgják az iskolából. Ebből is.
A szülei megelégelve a lány vad és kezelhetetlen viselkedését, úgy döntenek, hogy jót fog tenni az egész családnak a környezetváltozás, így átszelik az országot, hogy Westville-ben kezdjenek új életet, a család régi és elhanyagolt kúriájában. Abigail az első perctől kezdve utálja a poros, nyomasztó házat, ahol dohos szag leng körül mindent, és a papírvékony falakon még a szél is átsüvít. Nem találja a helyét egészen addig, ameddig egy délutánon meg nem pillantja azt a férfit, aki az utóbbi időben rendszeres látogatója volt a látomásaiban, és akibe Abigail szépen lassan beleszeretett. A gond csak az, hogy Daxton Sheperd a valóságban egyáltalán nem olyan, mint a látomásokban, barátnője van, és ami talán a legfontosabb: nem ismeri Abigailt.
A helyzetet tovább bonyolítja a lány új osztálytársa, az időközben megszűnő látomások, és egy titok, aminek felfedése talán valódi válaszokkal szolgálhat.