FeelingInside

A sztori a gimiben kezdődik... pontosan másfél éve. Nagyon nagy szerelmek,boldogság,új suli,új kezdet. éjjeeeen. Szerencsére ezeket a napokat a legjobb barátnőmmel Destinyvel élem túl. Jelen pillanatban tizedikesek vagyunk. Nem is gólyák,de nem is nagyok. Borzalmas középsőnek lenni.
Szokásos iskolakezdés... ünnepség,puccparádéba. Rémes. Reggel,mint mindig tettünk 7.30-kor találkoztunk Dessel. Reggeli energia ital,cigi,és az iskola szídása. Igen,ezek vagyunk mi.
Most valja be mindenki,kinek van kedve hajnal 6-kor felkelni,csak amiatt,hogy elmenjen iskolába,ahova fél órát utazik? Szerintem senkinek.
Dessel tipikus 16 éves,budapesti,rocker,szingli lányok vagyunk.
Reggel 8-ra beértünk a suliba...évnyitó következett... Szörnyű. És jött a mondat,amit olyannyira utálunk..:
-És ezennel a 2014-2015-ös tanévet megnyitom.
-neeeeeeeeeeee. -ellenkezett az iskola nagyobbik része...- nyarat akarunk!

Ünnepély után Dessel kilógtunk egy 10 percre rágyújtani. Addig felment az összes osztály a termébe és nem kellett nyomorogni és lökdösődni mögöttük. Királysááááág.
Miután visszaértünk,az egész osztály minket nézett,hogy hol voltunk. A tanár nem volt bent. Tehát,nem késtünk.
A terem ajtajából kicsit beljebb érve megpillantottam őt...Patrick. A számomra tökéletes pasit. Magas,izmos,sármos,kékes zöld szemű...édes pillantású. Mikor összefutott a tekintetünk,akkor rám mosolygott és így szólt:
-Gyere Csuy ülj mellém,foglaltam helyet. -elmosolyodott. az a mosoly...
Mellé ültem. A szívem hevesen vert,a hasamban pillangók...borzalmas egy érzés.

Később Des megtalálta Noah-t. Noah volt az a srác,aki akármelyik lányt megkaphatná...de csak egyre vágyik igazán. Destinyre. Milyen édes. Elolvadtam.
Elkezdődött az óra. Osztályfőnöki. Kibeszéltük,hogy milyen volt a nyár. Persze,Anna egyből elkezdte mondani,hogy ő mennyit bulizott és,hogy jobbnál jobb pasikkal volt. Annát nem bírjuk Dessel. Ő olyan kis "menő kis mócsing vagyok,mindenkivel lefekszek és én vagyok a swag". -SE!