-Ne bízzon benne!-hallottam újra azt a mély hangot a hátam mögül. -Ki maga?- pördültem meg a tengelyem körül a már ismert hangra, remélve, hogy ezúttal látni is fogom gazdáját, azonban természetesen csalódnom kellett. -Maga hallotta?-kérdeztem bosszúsan. -Ugyan mit?-csodálatos, most biztosan háborodottnak hisz-feltételeztem. Ám arca és hatalmasra tágult pupillái másra utaltak, persze ezt csak visszagondolva vettem észre. -Oh, semmit, bizonyára csak csengett a fülem. Elnézést az illetlenségemért, Andrócky Veronika vagyok. Miféle ügyben keresi atyámat?