𝔏𝔦𝔰𝔟𝔢𝔱𝔥

,,A gróf illedelmesen meghajolt előttem, majd kezét nyújtva felém, táncra invitált. Hezitálva csúsztattam jobbomat a tenyerébe, hiszen azt sem tudtam, hogy hogyan kellene táncolni. Mikor a szemeibe néztem, láttam, hogy őszintén örül és valamiféle biztató mosolyt véltem az arcán felfedezni. Zavarban voltam, ez nem is kérdés. Mikor magához vont és először a derekamra vezette a kezét, bátorítóan mosolygott.
- Még mindig nem tudok táncolni - kötöttem az ebet a karóhoz, mikor felcsendült Indila Love story-ja. Arra számítottam, hogy kőkorszaki zenékre fogunk majd keringőzni, mint ahogy azt régen a nemesek tették, de mikor meghallottam a modern dalt, rájöttem, hogy az ilyenféle táncokhoz még jobban nem értek. Abban sem voltam biztos, hogy ütemre kijönnek-e majd a lépések.
- Csak nyugalom - mondta, majd táncba vezetett.
Olyan volt, mintha csak mi ketten léteztünk volna, mintha senki sem figyelte volna minden mozdulatunkat. Szemei csillogtak, mikor rám nézett, mindig ügyelt arra, hogy még véletlenül se lépjen a lábamra és mikor teljesen elvesztem, birtoklóan és határozottan vezetett. Nem tudtam eldönteni, hogy a koreográfia pontosan az-e, amit az évek alatt már jól begyakorolt, vagy abban a pillanatban találta ki, vagy esetleg csak ennyire érezte a zenét és automatikusan jött, aminek jönnie kellett. Mindenesetre azon kaptam magam, hogy rendkívül felszabadító volt vele táncolni. Igen, még akkor is, hogyha a keringő és én nem igazán állunk szoros kapcsolatban. A grófra pillantva arcán valami olyasmifélét fedeztem fel, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, csak hagyjam magam, azonban a többi felém mutatott érzelmét már képtelenség lett volna, hogy leolvassam, ugyanis mikor felcsendült a Love story refrénje, hirtelen a derekamhoz kapott és egy könnyed mozdulattal a levegőbe emelt."
________________________
A Lisbeth az Éjfél-trilógia második kötete
_________________