Gólyák voltunk.

Kilencedikbe megyek szeptemberben, nyáron gólya tábor. Az elsuhanó fákat nézem a vonat ablakból, ami a helyszínre visz. Annyira izgultam este, hogy alig aludtam. Egy tök jó programot raktak össze. Többek között medencézés is volt. Éppen tök nyugiba sétálok az egyik medence mellett. Persze ki más lehet olyan balfasz, hogy elcsúszik a szélén ha nem én? Mellettem sétál egy fiú, aki elkapott. Vagyis inkább csak megpróbál. Mindketten a földre estünk. Én alulra, ő meg rám. De félig megtartja magát. Szemezünk, aztán leszáll rólam. Miközben felhúz én bocsántot kérek. Aztán lehajtott, égő fejjel és kavargó gyomorral sétálók el. Ebédnél aggódva nézek körbe alig maradt hely. Végül egy barna hajú csajjal szemben ülök le. Elkezdünk beszélgetni, igazából nagyon kedves. Miközben az iskoláról beszélgetünk. Leül mellém az a srác aki felhúzott. Próbálok nem foglalkozni vele. De valahogy mindig ráterelődik a figyelmem. Végül ránézek. Abban a pillanatban meg fogja a kezem és rám mosolyog.