Az elmúlt három év a tanulásról szólt. Megpróbálok gyermeki hibáimtól megszabadulni.

Az első megjelent verseskötetem.

Az Setőfi Pándor lenni Ukrán költő Román. Lenni testveré elütve by vonat basszameg. Olvassa ha teccik a ha nem akkor ne

23

A harmadik verseskötetem.

Nem versek,csak gondolatok :) néhány esetlen kis sorocska ha éppen elnyelnek az érzelmeim és ki kell írni magamból. (Nem készülök költőnek, ha tetszik örülök, de ha nem sebaj^^)

▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA) A végtelenbe és tovább... néha kisebb szünetekkel

Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel........ a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.

Nem ajánlott telefonon olvasni, mert a rövidebb sorok miatt a sortörés zavaró tud lenni. Egyébként jó olvasást :)

Mostanában ez foglalkoztat, már ha az írásról van szó, nem fóbia nem mánia. Egy érzés ami megfogalmazhatatlan. Sokan nem beszélnek róla, nem mernek, vagy mert valamilyen szinten közel áll hozzájuk. Nem vágyom semmire ezzel kapcsolatban, elismerés, éjenzés, tapsvihar. Ez nem színház, ez én vagyok, ezek a gondolataim, az érzéseim. Valamiért úgy érzem segítség lehet valakinek a nagyvilágban, hogy nincs is olyan egyedül. Megmagyarázhatatlan. Versek, szösszenetek, neked - tőlem. Leírom, akkoris ha félem. Néha könnyű a halál, van hogy utána is fáj. Erről beszélnék neked, más és más megfogalmazásban, ha maradsz megismersz, és közben magadat is.