Blame It On My Youth

Jude megfigyel: ki mikor húzódik vissza, ki mikor lép közelebb, hol törik meg a hang, milyen mozdulatok ismétlődnek. Ösztönök, reakciók, tanult viselkedésminták - így próbálja kézben tartani a dolgokat, mielőtt kicsúsznának az irányítása alól.

Holden eközben leginkább a dobozba zárt Schrödinger-macskára hasonlít: egykor minden a pillanat töredékén múlt, most a kémiai egyensúlyok szorításában se élő, se halott, csak egy megrekedt állapot. Nem akar megmenekülni, és azt sem, hogy bárki más döntse el helyette, mi lesz vele.

Amikor a kollégium dohányzójának félhomályában egymás mellé sodródnak, mindkettejük rendszere megbicsaklik - Jude kontrollja és Holden tehetetlensége egyaránt elmozdul a helyéről. Mert ha a doboz egyszer kinyílik, a valóságot onnantól egyikük sem tudja visszazárni.