Az alvilág kapui megnyíltak és démonok özönlöttek Aprya földjeire. Sokan meghaltak az elején, rengeteg ártatlan ember, a mészárlás végére nem maradt senki, aki fel tudta volna venni a harcot a démonok ellen. Egy nap megjelent hét szárnyas lény, akik legyőzték a démonokat. Ridegek, szoborszerűen szépek és erősek voltak, ezeket a tulajdonságokat csakis egy isteni teremtmény uralhatja, ezért az emberek elnevezték őket angyaloknak.
De még az isteni lényeknek is van hibája.
Nailah Karnakinak igen hamar fel kellett nőnie. Származása miatt sosem fogadták el, vagy becsülték meg a kemény munkáját.
Egyszer csak, a semmiből, előléptetik, és elküldik a világ másik felére, egy teljesen ismeretlen terepre, hogy kinyomozzon egy összefüggéstelennek látszó ügyet, miközben újra be kell üljön az iskolapadba.
Segítségére a bohókásan öltözött Arisu lesz, aki sok esetben még Nailaht is meglepi csavaros eszével. Valamint a sokszor komor, de barátait kitartóan támogató Adreana; az erős, sok esetben szórakozott Draken, a melegszívű, okos, olykor naiv Calynda, az ikrek, Aradia és Reagal, akiknek hatalmas vérmágia folyik az ereikben, és a komor, csendes Keamon.
Amikor Nailah azt hinné, hogy az ügy végére ért, mindig felbukkan egy újabb nyom, vagy halott, mintha a gyilkos játszana vele. Sajnos Nailahnak nincs ideje a játékra, mert a halálesetek a polgárháború szélére sodorták Apryát. Az emberek mindenhol lázadnak az angyal nemesek ellen, és csak egy ember tudja leállítani őket: a gyilkos.
De a gyilkos szeretné, ha nyugalom lenne a világon? Vagy élvezi, hogy a démonok sorra ölik az ártatlanokat és az őket védő katonákat.
Miközben Nailah ezekre a kérdésekre keresi a választ, fény derül a múltjának egy olyan részletére, amire már nagyon rég várt.
Vajon sikerül mindenkit megmentenie maga körül?
~ Befejezett ~
📌manga alapján📌
Mindenki képes meghozni egy döntést, miután már tudja, mi lesz az eredménye. Annyira könnyű utólag azt mondani, hogy "ezt így kellett volna csinálni". Viszont nem tudhatod, mi lesz a döntésed következménye az előtt, hogy egyáltalán meghoznád azt.
De az idő halad, nem áll meg, csak mert te úgy akarod. És előbb-utóbb eljön az az idő, hogy döntened kell, még ha fogalmad sincs, mi lesz a végeredménye.
Részlet:
⚜️
Kezemmel kapálóztam, hátha egy faágat meg tudok fogni. De csak a nyílt eget láttam.
Egy pontnál megálltam. Egyetlen egy másodpercre olyan volt, mintha lebegnék a levegőben. Utána pedig megtalált a gravitáció.
Iszonyú gyorsasággal húzott le a földre. Hajamba a szél erősen belekapott, ekkor ért a felismerés, én most tényleg zuhanok.
Mikor az ember tudja, hogy meg fog halni, valóban megzavarodik az időérzéke. Egész hirtelen és lassan történt. Egyre távolodtam a világoskék égboltól, föld és köztem lévő távolság rohamosan csökkent.
Nem hallottam semmit, titánok dübörgését, emberek sikolyait elnyelte a szél. Szellő selymesen simogatta bőrömet, reggeli napfény meleg sugarai nyalogatták az arcomat.
Féltem az elején, de a földhöz közeledve, nyugodtan fogadtam el a sorsomat.
Ég felé néztem, fény gyönyörűen bevilágított falevelek között. Utolsó emlékfoszlánynak egészen jó.
⚜️
Ha tetszik a történet, kérlek nyomj a vote-ra.
Köszi ^^
Helyezések:
#1 leviackerman 2021.02.26.
#1harc 2021.03.12.
#3 küzdelem 2021.02.26.
#2 attackontitan 2021.12.02.
#1 attackontitan 2022.03.17.
#1 attackontitan 2023.04.16.
Levi Ackerman fanfiction