Hivatás, célok, vágyak. Démonok. Mind csak esznek, éjszakát, reggelt, felzabálnak minden nyugodt pillanatot. Arun, a vándorköltő, megcsócsált belső, kihez akkor este besétált, a főurakat őrző. És, akár csak eddig, talán még inkább félve. Gyönge szárnyú madárként repkedett a viharos szélbe. Nem kereste azt, még az, szemét nem tárta, hogy miért is lett költő, és mi van még, mi szíve vágya.
Így indul élete újabb, és legfontosabb fejezete. Teljességgel cselekmény nélkül, még nem elállt lélegzete. Egy finom történet, aggodalom, szégyen, költészet. Egy szürketollú madár, a sasok fészkében, színtelen kis madár, a tengernyi kékségben.
Magas, karcsú alakot pillantott meg, elnézve a két uraság felett. Csak figyelte, amint a kecses lábak egymást követve távolodnak, mialatt levette fejéről sisakját...
Szája kinyílt, ahogy a szétlobbanó, aranybarna hajtömeget figyelte, amint vállaira omlik. Aztán a gyertyafényben megcsillanó szemeit...
Pompás eseményre készülnek Domenicóban.
Gregor király úgy dönt, eljött az ideje, hogy férjhez adja a lányát, Roxanne hercegnőt akinek a kezéért, messze földről érkeznek a lehetséges kérők is. Azonban a versenyzők közt, feltűnik a lázadók hercege is. Caleb, barátaival együtt álruhában érkezik a palotába, hogy belopja magát a zsarnok és annak lányának szívébe, így megtudva a birodalom titkait. Azonban első számú feladata az, hogy visszanyerje Salinae bizalmát és bebizonyítsa a lánynak, kész harcolni érte, és a szerelmükért. Még akkor is, ha akadályok egész sorozata áll az útjukba. De vajon a boszorkány meg tud bocsájtani neki? Van még hely számára a szívében?