Felhőkarcoló

Milyen érzés a szegénységből a kellemetlenül gazdag emberek közé csöppenni alig húsz évesen? Dél-korea, Hongkong és Japán egyik legnemesebb emberének a keze alatt dolgozni?
Találkozni azzal, aki a világon a legjobban gyűlöl, - aztán baromira beleszeretni?
Egy ideig csak a halálra gondolni, mégis ezer százalékon pörögni, és küzdeni a másik életéért? Egy őrülttől rettegni?
Vajon milyen lehet a tűzzel játszani?

"‒ Jackson, kérlek. ‒ Szinte suttogva könyörgök, mikor közvetlenül elém áll, és ahogy felém mozdul, körbevesz az illata. Lehunyom a szemem, a fejemet oldalra fordítva minden erőmmel azon vagyok, hogy a kezemben maradjon az irányítás. ‒ Csak engedj ki.
‒ De...
‒ Ne csináld ezt velem, kérlek. ‒ Egy hatalmasat nyelek, félve nézek fel az arcára, ami annyira közel van, hogy már alig fogom fel azt a felismerhetetlen érzelemhullámot, ami az egész testét uralja.
‒ Miért, mit csinálok veled? ‒ kérdezi suttogva, az arcomat figyelve, amíg én ismét csak a padlót szuggerálom, mert iszonyatosan rettegek újra a szemeibe nézni."