Kellemetlen segítség

A balszerencse mindig akkor köszönt be az ember életébe, amikor a legkevésbé lenne rá igény, nem mintha, valaha is ez előfordulna.

Larissa Mayhem egyetlen vágya annyi volt, hogy magányosan heverhesse ki szerelmi bánatát, de az élet nem volt ilyen kegyes hozzá.

"A kihallgató szoba csendjét csak a székem sarkának halk karcolása törte meg, ahogy előre-hátra dülöngéltem rajta."

"- Nem számolom meg inkább, hogy hányszor mondtam már el, hogy nekem semmi közöm az egészhez. El se kellett volna mennem, de a munkatársaim nem hagytak békén! - szuszogtam ingerülten, mert már nem bírtam kordában tartani az érzelmeimet.
- A történtek nem erre utalnak - felelte arrogánsan.
- Egyszerűen csak nem akartam magára hagyni. Ettől már rögtön én is bűnöző lettem? - fakadtam ki."

"A nyári szellő borzolta új szőke tincsimet, miközben leplezetlen undorral néztem végig a homokos parton, ami zsúfolásig volt fürdőruhás emberekkel.
- Én ezt nem fogom tudni végig csinálni - sipított mellettem minden gondom okozója, miközben festett fekete fürtjeit próbálta kiszedni az arcából."

"Szikrázott a tekintete a dühtől, ahogy közelebb lépett és hozzám hajolt, hogy közvetlenül a fülembe suttoghassa mondanivalóját.
- Csak most az egyszer csináld úgy a dolgokat, ahogy kell - kérte fojtott hangon, miközben lehelete csiklandozta a nyakamat.
- Akkor Te játszd úgy a szerepedet, hogy legyen is értelme - feleltem és átkaroltam a derekát, amitől összerezzent. - Most is figyelnek minket. Viselkedj úgy, mintha éppen kiengesztelnél."