Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

- Dominik! Minden alkalommal megszakad a szívem amikor mással kell lennem. Minden egyes mással töltött percben csak rád gondolok, csak az ad erőt, hogy ha ennek vége megint találkozunk. Képtelen vagyok mással foglalkozni és undorodom tőlük, hogy nem te vagy ott, hogy nem te érsz hozzám...

- Oké elég! - csattant fel és behunyta a szemeit.

- Tudom, hogy mit vállaltam és igen tudom mibe egyeztem bele, de nem kell ennek így lennie - fájdalmas mosoly ült az arcára, és a köztünk levő távolság egyre csökkenni látszott az irányomba tett lépéseivel.

- De nem tehetek mást - összeszorítottam a szemeim és imádkoztam, ahhoz a könnycsepphez ami le akart csordulni az arcomon.

Néma csend burkolózott körénk. Percek teltek el, míg Dominik forró tenyerét az arcomra simította, annak reményében, hogy maga felé fordíthasson. Esetlenül ültem a kanapé kartámláján, ő pedig közvetlenül előttem állt.

- Mennyit pénzt kell még odaadnod?

Felhorkantam. Nem amiatt, hogy faggat, hanem mert már az, hogy felhozta mérhetetlen dühöt váltott ki belőlem.

- Mint egy luxusingatlan ára itt Németországban.

- Mégis mennyi? - váltott durvább hangnemre.

Nem válaszoltam, csak felálltam és a szemeibe fúrtam a tekintetem. Kezeim óvatosan a felkarjára simítottam.

- Gond nélkül kifizetem - folytatta belem a szót mielőtt kimondtam volna.

Karjaim erőtlenül hullottak vissza a testem mellé.