A történet egy elrejtett szigeten játszódik kitalált istennőkkel.
Az átlagosnál nagyobb méretűnek mondható nőszemélyek, vagy Istenek, békésen élnek A Szigeten.
Zara, a vezetőjük mindent megad nőtársainak, megvédi őket, lelki támaszt biztosít nekik. A legtöbb Istennőnek nem is kell semmi más, a külvilág nem érdekli őket, mindent megszereznek ami csak kell nekik, az emberi civilizációnak nem kell tudni a létezésükről.
Halhatatlanságuk és erejük is megvédi őket a veszélyektől, egymást is megvédik, mi kellhet még?
A legtöbbjüknek semmi más nem hiányzik a boldog élethez, ám Zara más igényekkel rendelkezik.
Felmerül a kérdés, hogy mit csinál ennyi nő egy szigeten? Ki lesz a szeretőjük? A válasz egyszerű, egymás közt osztják meg a szerelmüket. Még a sziget létrejöttekor megállapodtak abban, hogy férfi nem léphet közéjük, nem szennyezheti be a tiszta vérüket.
Sajnos semmi nem tarthat örökké és a sztori itt fog csak igazán elkezdődni, amikor csenses Istennőink nagy vezére egyszer csak a fejébe veszi, hogy neki márpedig kell férfi. Nem is férfi. Egy egész hárem.
Vajon milyen titkot rejtenek Magyarország tanúhegyei? A tizenhét éves Emesének elképzelése sincs róla, bár intézeti szökevényként jobb dolga is akad annál, mint hogy ezen töprengjen. Napról napra próbál túlélni, végül azonban nem marad más választása: egy fekete macska kíséretében be kell könyörögnie magát a nála hét évvel idősebb Csongorhoz, hogy vele lakhasson a Somló oldalában elhelyezkedő borvidéki házikóban. Az együtt töltött napok alatt hamar bele is szeret a férfiba, akiről kiderül, hogy táltosnak született. Emesének azonban nemcsak arra kell választ találnia, hogyan hódítsa meg Csongor szívét a korkülönbség ellenére, hanem arra is, hogy mi van a pince végében a díszes ajtó mögött, miért gyakoriak a földrengések, és miért ragyog a hajnali égbolton az üstökös. Emellett a múltjával is szembe kell néznie, hogy elfeledhesse azt a borzalmas szentestét, amely még tíz évvel később is beárnyékolja az életét...