„Az mindegy honnan leshetem, csak csináljuk. Gondoltam én...azonban ő szó nélkül eltűnt ismét a fürdőben, a kaputelefon megszólalt, a pánikrohamom meg kiújulni látszott. Annyira rossz lenne, ha egyszer az történne végre amit én akarok? Szerencsére a futár szólt bele, mást nehezebb lett volna elzavarni, ugyanis jelen helyzetben kénytelen lettem volna valahogy lerázni bárki járjon erre. Kifizettem a kaját amit ledobtam aztán az asztalra. Rá se néztem, mert másra éheztem, és nem is váratott sokáig a főfogás. Mikor Sota előbújt a fürdőből már nem volt rajta melegítőnadrág. Útközben az ágy fele levette a pólóját, és a nyál folyamatosan termelődött a számban teste láttán. A kanapé szinte a párnáiba szippantott. Minden kikandikáló porcikája maga volt a gyönyör. A háta mögé intett, így elhelyezkedtünk az ágyon, hogy ne lásson. Ott viszont folyamatosan közelebb húzódtam ültömben a panoráma érdekében, noha csodálatos ívei így is őrülten tetszettek. Sota beüzemelte a gépet, megjelent a felület, lecsúszott az alsója a térdeire, majd elindult a felvétel. Élből nagy betűkkel láttam, hogy hányan vannak és a hozzászólásokat a videóhoz, viszont nem kötött le, hogy milyen gyorsan növekszik az emberek száma. Az annál jobban, hogy még most is távol voltam, mert nem csak a hátára lennék kíváncsi. Közelebb hajoltam a démon válla felett, nagyon érdekelt minden mozdulata, és hogy hol tart...Aztán megnyugodva fújtam ki a levegőt, mert még semmiről sem maradtam le. Ő mint a nyárfalevél úgy rezzent meg oxigénfelvételemre, és ahogy rásandítottam az arca élvezetett sugárzott. Érzékeny a nyaka..."
Destan élete legjobb éveit éli a számára oly kedves középiskolájában. A lányok döglenek utána, az egész iskolában piadesztálra van emelve és hatalmas népszerűségnek örvend. Mígnem egy rossz végkimenetelű affér eredményeként az apja kiveszi őt szeretett iskolájából, és beíratja az általa annyira gyűlőlt közeli melegeknek fenntartott iskolába. És ekkor realizálnia kell, hogy egyedül kell szembenéznie a továbbiakkal. Pontosabban a legjobb barátjával az oldalán, aki eddig mindig ott volt neki, ha kellett. Ugyanakkor ez most egy komolyabb megpróbáltatás volt annál, mint hogy csak egy egyszerű csínyből próbálják magukat kibeszélni. Ez a helyzet sokkal rosszabb annál. Utálta a melegeket, utálta az iskolát és utálta, hogy a régi élete egy szempillantás alatt omlott össze. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg valaki meg nem változtatta az életét gyökerestűl.
"- Barátok már úgysem lehetünk - húztam el számat.
- Egyáltalán tudod, hogy ő mit érez irántad?
- Megcsókolt. Én a barátaimat biztosan nem csókolnám meg semmi pénzért.
- Ez fájt - csettegett Finn, amire én elmosolyodtam. El se tudja hinni, hogy mennyire hiányzott. - Viszont attól még tényleg ne csináld ezt vele. Te sem tudod őt elengedni, kötődsz hozzá, és ezzel a viselkedéseddel csak mindkettőtöknek több gondot okozol. Te éppen nem elengeded őt, hanem eltaszítod. Ez nem egészséges.
- Nem kötődök hozzá! - morrantam fel.
- Dehogynem, Destan. És ezzel semmi gond nincs, hiszen nagyon jó barátod és sokat segítettetek egymásnak, amikor kellett. Csak gondold át. Biztosan ő is össze van zavarodva. Beszéljetek - kérte.
- Kell még egy kis idő - fújtam ki a levegőt szaggatottan."