„Az mindegy honnan leshetem, csak csináljuk. Gondoltam én...azonban ő szó nélkül eltűnt ismét a fürdőben, a kaputelefon megszólalt, a pánikrohamom meg kiújulni látszott. Annyira rossz lenne, ha egyszer az történne végre amit én akarok? Szerencsére a futár szólt bele, mást nehezebb lett volna elzavarni, ugyanis jelen helyzetben kénytelen lettem volna valahogy lerázni bárki járjon erre. Kifizettem a kaját amit ledobtam aztán az asztalra. Rá se néztem, mert másra éheztem, és nem is váratott sokáig a főfogás. Mikor Sota előbújt a fürdőből már nem volt rajta melegítőnadrág. Útközben az ágy fele levette a pólóját, és a nyál folyamatosan termelődött a számban teste láttán. A kanapé szinte a párnáiba szippantott. Minden kikandikáló porcikája maga volt a gyönyör. A háta mögé intett, így elhelyezkedtünk az ágyon, hogy ne lásson. Ott viszont folyamatosan közelebb húzódtam ültömben a panoráma érdekében, noha csodálatos ívei így is őrülten tetszettek. Sota beüzemelte a gépet, megjelent a felület, lecsúszott az alsója a térdeire, majd elindult a felvétel. Élből nagy betűkkel láttam, hogy hányan vannak és a hozzászólásokat a videóhoz, viszont nem kötött le, hogy milyen gyorsan növekszik az emberek száma. Az annál jobban, hogy még most is távol voltam, mert nem csak a hátára lennék kíváncsi. Közelebb hajoltam a démon válla felett, nagyon érdekelt minden mozdulata, és hogy hol tart...Aztán megnyugodva fújtam ki a levegőt, mert még semmiről sem maradtam le. Ő mint a nyárfalevél úgy rezzent meg oxigénfelvételemre, és ahogy rásandítottam az arca élvezetett sugárzott. Érzékeny a nyaka..."All Rights Reserved