" We may see each other again in another life ˝

Mindig azt gondoltam hogy lesz egy szőke hercegem , akivel végtelenül szeretni fogjuk egymást. Majd lesz egy szép minimum két emeletes házunk egy nagy kertel ahol gyermekeink játszanak és bár lesznek vitáink ki javítjuk őket és a nap végén egymást át ölelve fekszünk le.

De nem ezt kaptam a sorstól sok ideig azt hittem valamit védhettem , hisz az én lovagom .... lovag nem ez nem egy jó szó rá ,sőt messze áll a lovagtól a sötét sokszor haragtól és dühtől szinte már ordító szemeivel amitől sokszor azt hittem én vagyok a dühe forrása , de az utunk során rá jöttem hogy ez nem teljesen így van.

Közben pedig lassan már függtem tőle ő lett a drogom , bár a drog elvileg sokszor tönkre teszi az embert nekem a nap végén ő lett a megmentőm , de ettől eltekintve ne hogy azt higgyétek hogy ő egy lovag.

Óvva intettek minket egymástól és egy idő után értettem is miért. Nem hitték hogy jót tehetnénk egymásnak, egy idő után már én sem hittem hogy ő és én jók lettünk volna együtt. Aztán úgy fogtam fel hogy csak azért hiszem ezt mert belém beszélték, tény volt mindenkinek aki ismert minket tűz és víz voltunk vagy esetleg mint a benzin és az olaj egymásnak. De a nap végén egymásba szerettünk s a mai napig emlékszem a térdre könyörgésére amit a mai fel emlegettek neki a bánatára de mindig ott van a szemében a boldogság amit csak azért láthatók benne mert megengedte egy idő után hogy meg ismerjem. És amikor rá nézek és látom hogy rám mosolyog tudom hogy nem kell másokra hallgatnom és meg érte vele maradnom.