vers

" Rég óta figyellek csendben, s távol,
Várva, hogy hozzám szólj.
Hangodtól gyorsabban ver a szívem, ha itt vagy, mit is mondhatnék néked!

Nem tudok mást, csak az igazat,
Szívem mélyéről jövő szavakat.

Az igazság az, hogy félek
egy ily gyönyörű nőtől én mit remélek?

Boldogságot, szeretetet?
Csodaszép emlékeket?

Összeszedve minden bátorságom,
e versben szívem most kitárom.

Szeretnélek megismerni,
kéz a kézben nevetgélni.
Zöldellő fűben heverészni,
a kék ég alatt elmélkedni.

És még sorolhatnám titkolt vágyaim, de ezzel várok,
hogy te szíved is befogadja e boldogságot!"