Stranger Things novellák: Tizenkilencedik nap

Steddie novella (tőlem nem meglepő módon)

Eddie tizenkilenc napja ébredt fel a kómából, és nem biztos, hogy bírja tovább. A trauma hellyel lefelében megviselte, és úgy érzi, talán ennyi járt csak neki még az életből. De talán mégsem....

"- Azt hiszem, ugrani akarok ma este.
A szavak ott maradnak a levegőben. Steve nem szól semmit, és Eddie nem bír ránézni. Nem tudja elviselni Steve arcát az undor pillantását. Szóval tovább beszél.
- Azt hiszem, tudtam, hogy el fogom vágni azt a kötelet, amikor Dustin visszamászott. Azt hiszem, nem terveztem, hogy élve kijutok onnan
Eddie akar Steve-re nézni, de ahogy meghallja, hogy a fiú sipog, azonnal rá néz. Eddie szemei mögött ismét visszatért a nyomás, de ezúttal nem tudja megállítani, hogy ne sírjon. Csak összeroskad és zokog, összegömbölyödve Steve kocsijának motorháztetején. Sírása közben alig veszi észre az autó motorháztetejének lökdösődését, ahogy Steve átcsúszik rajta és a válluk egymáshoz simul. "

(Steve/Eddie novella, ígérem, most nem feltétlen kell zsebkendő. Enyhén slash, semmi erotika, csak említés szintjén, de ha már ez is zavar, akkor inkább ne olvasd)