Era la musica!

A BTS együttes éppen debütált. Kemény út áll mögöttük és természetesen az előttük álló út sem rögmentes. De eldöntötték már, hogy kitartanak és egyre feljebb és feljebb fognak érni. Szeretik ezt és végig csinálják. Jungkook a lefitalabb tag egy igen érzelmes, csupa szív, néha kicsit önfejű, mosolygos srác, aki a legkisebb hibát is amit elvét szívére tudja venni és hibáztatja magát. A debütálásuk utáni nap egy parkban egyedül sír, amikor is egy lány odasétál hozzá és megvigasztalja. Bár nem ismerik egymást mélyen megérintik a lány szavai és közelsége és az őszinte, lágy mosolya. Nem beszélgetnek olyan sokat, mivel a lány mindeközben sietnie kell és Jungkook-nak nem marad semmi más tőle, csak a kendője, amit nagy kapkodásba ott hagyott. "Én leszek az első számú rajongód!" viszhangzott Jungkook fejébe a lány mondata és mosolyogva indul haza. Nem felejti el, sőt találkozni akar vele újra. De akárhányszor megy vissza a találkozó helyre, a lányt nem találja. Az évek telnek, de a lányt nem tudta elfelejteni és lassan rájön, hogy gyöngéd érzelmek alakultak ki iránta. Megakarja találni, kerüljön amibe kerül. Mindez idő alatt a BTS egyre sikeresebb lesz, sőt világ ismerettséget érnek el. Egy meghívást kapnak egy táborba, ahol más együttesekkel mérhetik össze erejüket, ismerkedhetnek és kérhetnek tanácsokat. Mind a 7 fiú izgatottan várja a kirándulást. Beülnek az első előadásra, ahol Jungkook testét végig járja a boldgoság ugyanis a szinpadon nem más énekel, mint az a bizonyos lány, akivel évekkel ezelőtt találkozott.