remény a végtelenben

A szél fújta kedvesen gyönyörű hajad, illetél hozzám mint ahogy összeér a nyár és az ősz lelke, szemed szép tenger volt vagy inkább mély űr végtelen szépsége a művészek ihlete.
kézen fogva veled izgalmas világban, csoda volt hogy láttam ilyet mást is ebben a világban. Nem lehetsz lehulló molylepke felkarolnálak szívemet megvágnám hogy felemeljelek, minden vagy amiről álmodtam..átölelő tűz voltam te pedig a szél legszebbike ami simagat a és kellemesen zúg mellettem.
több mint szerelem, ez tökéletesség.
bár sosem lett volna vége..