Valójában más nem tudta volna azt elérni, amit ő. Mert mikor megszületett, az Égiek méltónak találták arra, hogy megóvja az ártatlanokat. Felruházták egy csomó képességgel, és segítették. Erőt adtak neki. Ő volt az eszközük, hogy megállítsák Voldemortot. Ez volt a Sorsa. Ami akkor, a születésekor elrendeltetett. Igaz, hogy nem volt róla jóslat, de így volt. És a vele történt szomorú események is azért következtek be, hogy tanulni kezdjen. Hogy kora, majd a világ legjobb boszorkányává váljon. De lehet, hogy a távoli jövőben az Égiek kijelölnek majd egy újszülöttet, aki még őt is túl fogja szárnyalni. Akinek az lesz a feladata, hogy legyőzze az akkori gonoszt. Aki olyanokat él majd át, mint Izabella Walburga Black. De az is biztos, hogy Bella emléke sosem felejtődik el. Se Izabella Lupin-ként, se Bella Black-ként nem fogják elfelejteni. És az is biztos, hogy Iwla-ról és Alexa White-ról is sokáig beszélni fognak, mint az első és második varázslóháború hőse, és (egyik) legnagyobb gonosza. Mindazonáltal biztos, hogy Izabella Lupin, Bella Black emléke örökké fennmarad, és csillaga fényesen ragyog majd. De még az is lehet, hogy új testtel, és névvel visszatér a Földre, hogy újra jobbá tegye azt. Még egyszer. A jövőben. Izabella Walburga Black a nemes és nagy múltú Black család egyik leszármazottja. A történet az ő életét mutatja be, terveim (és reményeim) szerint elég izgalmasan. Milyen módon kerül a Roxfortba, melyik házba osztják, miként szerez barátokat ikertestvérével, Sirius-szal, hogyan talál rá a szerelem, és miszerint éli meg a varázsló háborút.
100 parts