Válaszutam I.-IV.

Reads 2
Votes 0
Parts 1

Ongoing

Last published Sat, Dec 17, 2022

Poetry

I. Stáció Ha mennem kell elindulok Felkelek, némán, szótlanul. Égre nézek, és mondom csendesen: Szólj hozzám kedvesen, Uram itt vagyok! Utolsó könnyem el hullatom, Inni adok a földnek, látom szomjazik Égre nézek, és mondom csendesen: Szólj hozzám kedvesen, Uram itt vagyok! Remegve még fogom kezed imádkozom, talán tehetem Égre nézek, és mondom csendesen: Szólj hozzám kedvesen, Uram itt vagyok! Végül reád nézek, végig simítom fáradt kezem arcodon, rád nézek, mosolygok! Égre nézek, és mondom csendesen: Szólj hozzám kedvesen, Uram itt vagyok! II. stáció Fáradt szolgád, feléd nyújtja gyönge kezét Istenem kérlek várj, ne menj tovább. Itt vagyok bűnösen, megtörve De tiszta szívvel Uram. Mit vársz tőlem, mit tegyek? Tanúságot, vagy prédikáljak Hogy te vagy: te a mindenség alkotója? Kiből lettem én, oldal bordából formázott Számba lehelte az életet, fülembe a szót Szívembe érzelmet, mi most gyötör Dárdád szúrod belém, azt mit fiadba döftek, Testem ne a kárhozat porában nyugodjon. Tetteim miatt van szenvedés, mi sokszor fáj De talán értelmét meglelem... Kapaszkodom Uram, ajkam kiállt Hosszú kabátodba, miben sorsom viszed. Feledni próbálom szenvedésem utat mire lépnem, bűn volt Csak vonszolom aléltan, elgyötörve szétfoszlott álmom az életen: Ki választ talán talál... Szükség van-e arra hogy létezem? III. stáció Beleim, hajókötelek lógnak belőlem Húzom őket, mint életem mit lehet elvesztettem Gyönge lábaim, mint elszáradt faág, nem bírja, hogy menni kell. IV. stáció Itt vagyok, jó anyám. Nem úgy ölellek mint egykor mikor még ártatlan voltam hófehér, mint a halotti lepel. Nem érzem meleged hiába szorítalak csak reszketek.

Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.