Mischa Lecter Karácsonyi Csodája

"- Tudod, hogy nem szeretem, ha a macimhoz nyúlsz brolis. - A hirtelen hangra azonnal felülök az ágyon. Ezt a hangot még az emlékeimben is régen hallottam. - Vicces vagy, mikor meglepődsz brolis. - Kuncog a hang és ekkor meglátom a forrását is. Az ágyam végében a takarómon karjaiban a plüssmacival ott ül a húgom.

- Ez nem lehet. - Jelentem ki. - Biztos elaludtam. - Hunyom le a szemem, hogy eltűntessem a húgom szellemét.

- Megnyugtatlak nagyon is ébren vagy. Megcsípjelek? - Kuncogja a lány.

- Ha ébren vagyok akkor halucinálok, ami azt jelenti, hogy kórházba kell mennem. - Mondom komolyan.

- Most megsértődtem. - Fonja össze maga előtt a karjait a lány és még a száját is úgy tartja, mint Mischa tartotta, mikor durcás volt. - Nem vagyok a képzeleted szüleménye. Igazi vagyok. Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem, de azért reménykedtem. Főleg azután, amiken keresztül mentem, hogy elintézzem, hogy itt lehessek. - Motyogja az orra alatt.

- Áh, tudom már. Kimerültem és Charles Dickens Karácsonyi énekét álmodom. - Dőlök neki az ágyam támlájának. - Szóval azért vagy itt, hogy értesíts, hogy ma este szellemek fognak meglátogani, hogy megmutassák nekem a múlt, a jelen, meg a jövő karácsonyait? - Teszem fel a kérdést, mire a húgom alakja egy pillanat alatt az arcom elé kerül és elvigyorodik.

- Nem! - Jelenti ki.

- Nem? - Kérdezek vissza.

- Nem. Én azért vagyok itt, mert éppen arra készülsz, hogy elveszíts megint valamit, ami olyan közel került hozzád, mint én."

Helló drágáim ünnepi hangulatomra való tekintettel kaptok egy one-shotot mindannyiunk kedvenc kannibáljával és instabil profilozójával. A történet alap ötletét Chales Dickens Karácsonyi ének című műve adta. Tudjátok Ebeneezer Scrooge meg az utáljuk a karácsonyt, ezért szellemjárást kapunk sztori. Viszont rendesen kiforgattam, nem meglepődni, amúgy a Hannibal sorozat 2. évadában vagyunk.
Figyelmezte