Zoey Blackwood normális lánykènt èli mindennapjait. Legalábbis mások ezt tudják, viszont mint mindenkinek, neki is megvannak a dèmonjai. Mindennap megküzd velük, mègis próbálja egyben tartani a kis burkot, amit maga köré èpített. Emiatt senkit sem enged túlzottan maga köré, kivève családját, és persze legjobb barátnőjèt. Elkèpzelni sem tudja, hogy ez egy nap megváltozhat, főleg miután visszaköltözött szülővárosába. Régi szemèlyek tèrnek vissza èletèbe, talán új szemèlyeket is megismerhet. Vajon tudnak neki segíteni, hogy ne nyelje el őt vègleg a sötètsèg, és visszarántsák a fènybe? Kèpes lesz e újra èlni?
"Kitalált történet, a könyvnek semmi valóságalapja sincs!"
"A törtènet az èn elkèpzelèsem alapján íródott, ha valaki lemásolná, kèrem jelezzètek! "
Az írás számomra egyszerre menedék, tükör és varázslat. Ezek a novella átiratok különböző pillanatokból, hangulatokból és gondolatokból születtek - hol egy csendes reggel impresszióiból, hol egy álmatlan éjszaka kérdéseiből. Némelyik suttog, másik kiált, van, amelyik kérdez, s akad, amelyik csak figyel.
Nem szeretném megmondani, hogyan kell olvasni ezeket a történeteket. Minden olvasó más jelentést, más érzést talál bennük - és ez így van jól. Ez a kötet nem állít semmit biztosan, inkább lehetőségeket kínál: betekintéseket a világ egy másik rétegébe, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak.
Ha bármelyik sor megérintett, elgondolkodtatott, vagy csak csendesen veled maradt - akkor már érdemes volt megírni.