A maffia lánya.
"Éreztem ahogy a könnyeim kicsordultak és patakba folytak le az arcomon. Mindenütt tiszta vér voltam. De Ő ott volt mellettem. Teljes erőmmel bőgtem. De nem szomorúsagból, hanem egy keserű erzéstől mely bellülről mardosott.
A szüleim mindig mondták hogy a döntéseinknek és a tetteinknek következményei vannak. Csodás.
Megöltem.
MEGÖLTEM!
Még nem tudatosult bennem teljesen az amit tettem. A mai napom túl sok volt. Végignéztem ahogy majdnem kinyírják az anyámat, aztán Denizzel órákon át ordibáltunk és káromkodtunk egymással. Most meg megöltem, egy embert akit nem is ismertem. Ez a férfi ma nem mehet haza a csládjahoz, nem mosolyoghat a gyerekeire, nem csókolhatja meg a feleségét. Lehet hogy nem volt teljesen ártatlan, de én megöltem, mert ostoba voltam.
Remélem ezek után életfogytiglant kapok és egy börtön cellába élem le életem hátralevő részét. Bárcsak Deniz megölt volna. Sőt bárcsak nem is ismerném Denizt. Akkor nem szerettünk volna egymásba. Bárcsak minden máshogy alakult volna.
De a múltat nem lehet megváltoztatni."
16 éven aluliaknak nem ajánlott. A karakterek egyike sem valós személy, én kreáltam őket. Bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve. A történetet hamisítani/másolni tilos.
Az LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben.
A borítókép a munkahelyemről van.