Közös nyelv

Amint megérkeztem az étteremhez, rögvest befelé igyekeztem, szét sem néztem,- általában nem nézek szét, megyek, mint a szélvész, vagy egy jól betanított, önbizalommal teli versenyló, nem mintha a helyzet megkívánná, de hát a perfekcionizmus... Áldás, és átok egyben.,- úgy rohantam bele Olgába. Akkor még nem tudtam a nevét, és talán ő sem az enyémet, ezt nem tudhatom biztosra. Végtelenül szokatlan, furcsa érzéseket keltett bennem. Csak állt mozdulatlan, és nézett rám mosolyogva. Aztán annyit mondott angolul, orosz akcentussal: "Bocsi", majd odébb sétált.