𝑉𝑒́𝑟 𝑢𝑡𝑎́𝑛 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚 /Jimin ff./

Nagyon nagy volt a tömeg.
Mindenki eszeveszetten ment előre, hogy személyesen is láthassák őt.
Én majdnem mellette voltam, éppen annyira, hogy pont láthassam a megvillanó kést. Nem gondolkodtam.
Átfurakodtam magam azon a pár emberen is és elé álltam. Hírtelen egy erős fájdalmat éreztem a bordáim között. Egy csepp vér, két csepp vér, majd mégegy és mégyegy. Amikor a tömeg elkezdett össze vissza rohanni, én már nem bírtam magam megtartani.
Csak annyit mondtam: -Jimin
Még éreztem, ahogy két kéz finoman átkarol, hogy ne essek a földre, majd elsötétült előttem a világ.

/Ez a könyv az én kis agyam szüleménye. Nem tartalmaz valós történéseket./

*Szünetel, de ígérem folytatni fogom(: *