|Tulajdonom Vagy|

" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."

Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve annyira híres. Dubaj tett azzá, ami a jelenben vagyok, és ezt a hatalmat senki nem veheti el tőlem. Egyszer mégis az életemre törtek; volt egy gyönyörű nő, aki elvett belőlem egy darabot; a büszkeségemet. Fegyelmezetlen, vad és tüzes volt. Akkor még nem tudta, hogy ki vagyok. Megsebzett, a nevemet pedig a földbe tiporta. Évekkel később felkerestem, hogy visszavegyem, amit elvett tőlem. Az első pillantás mindent elárult, fordult a kocka. Oly hosszú idő után az első szavaim aláírták a végső rendeletét, hiszen ezeket a szavakat szántam neki;

"Mindennap amikor tükörbe pillantok, eszembe jut az este, amikor a földbe tiportál. Emlékszel az arcomon található hegre? Mert azért jöttem, hogy a magam módján mindent visszavegyek."

Nem illet személyiségemhez és nevemhez a bosszú, főleg nem ha egy nő ellen kell cselekednem. Ő aznap este a véremet vette, örök pecsétet hagyott az arcomon, melyet mindennap látok. A legkevesebb az, hogy visszaveszem azt, amit aznap este ő a földbe tiport. És itt vette kezdetét a bosszúm, mely időről- időre óriási fordulatot vett.

Írta: kek_gyemant
A könyvet másolni tilos!