Alfa választottja

Az erdő sötétje veszi körbe rettegés kéne, hogy átjárja, a csontjáig ható félelem és mégis amit érez nem más mint a nyugalom A biztonság az otthon.
Pedig nem is lehetne távolabb a családjától a szüleitől a barátoktól akik hátba támadták.
Az éjszakai állatok ébredeznek az erdő éppen ugyanolyan éber mint napközben.
Érzi az idő közeleg olyan gyorsan szedi a lábát amennyire állapota megengedi, de ki fog fogyni az időből egyre lassabb és lassabb lesz így segítséget folyamodik az élő misztikus erdőtől kér hát segítséget.
- Rejts el jól ments meg minket gyermeked már most nagy erőt birtokol és a népem vadászai nem kíméletesek és ki tudja kik tartanak még a példájuknak.

Nem remélte, hogy könyörgése választ kap de heves szél lökések adták meg az irányt és mintha a talaj felett lépkedett volna nem volt súlya.
Egy tisztásra vezette és löki tovább és tovább míg a közepére nem ér és a szél fokozatosan engedi el, hogy vissza szokjon drága terhéhez. A mágikus szél magára hagyta egy különleges Hold alatt, egy másik mitikus örvény hívta fel magára a figyelmet és, ahogy arra fordult a tekintete megakadt egy nagy szürke farkason aki épp az imént lépett ki az erdőbe a vicsorogva mintha a vacsorájának tartaná a hold felé vonyít, mint aki azt mondaná, hogy ez az enyém vagy veszekszik vele mert egyre mogorvább érzi az erejéből és fut is már felé.
Menekülnie kell már fordul is,amikor a farkas át ugorja felé fordul és a ragadozó tekintette megrémíti