Kalapos idegen

"Leültettem a macit a zongorára. Már egy ideje figyeltem, de hiába, mert nem mozdult. Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy meg fog, de ezek szerint valamilyen csoda folytán mégis észrevette, hogy figyelem. Pedig olyan nagyon elbújtam a fotel mögé, hogy annál jobban már nem tudtam, mert úgy meg már nem láttam volna őt. Csak ült mozdulatlanul, ahogy Ambrus polcán is szokott. A macit egyébként Csabinak hívják, és sajnos nem az enyém, hanem a bátyámé, Ambrusé, de pedig ő már nem is játszik vele soha, csak a polcán üldögél. És egyszer megkértem, hogy adja nekem karácsonyra, de mondta, hogy hagyjam békén, és most nem ér rá, de én mondtam neki, hogy vigyázni fogok, rá, de nem hallgatott rám, csak kiküldött a szobából. Csabinak kicsi kedves fekete szemei vannak, és a szája is olyan mosolygós, mintha minden pillanatban játszani akarna. Mintha minden pillanatban velem akarna játszani, repülőst, mert nekem az a kedvencem."