Álmok a gépek alatt

„Horizontvárosban mindenki utálta az erkélyét. Bár mind a nagy számok törvénye, mind a statisztika tudománya afelé a megállapítás felé mutat, miszerint legalább néhányaknak kedvelniük kellene az erkélyüket, a valóság ezt konokul alátámasztatlanul hagyta.
S hogy e valószínűleg miért állt mégis fent, arra a választ könnyedén megkaphatjuk ha rövidke sétát ejtünk majdnem bármelyik utcában. "

Horizontváros az acél, a beton, a diesel, az olaj, a füst, a gőz, az enyészet, a halbűz, és a rozsda városa. Kétezer kilométerre bármilyen partvidéktől, magányos gigászi olajfúrótornyként rostokol a horizonton immár több mint egy évszázada.

Az embereknek egyetlen feladatuk adatik ebben az életben; tartsák felszínen az otthonukat. A kizsákmányolás végleteket öltő rémalakja alatt megroppanni készülő társadalom egyetlen menekvését maga az alvás jelenti. Kivéve, hogy Horizontvárosban senki nem használja ezt a szót. Ők álmodnak. Egy álomfogónak nevezett gép segítségével messzi, soha nem látott zöld földekre álmodják magukat, csak hogy néhány óra múlva visszatérjenek a dohos, égett szagú összeomló életükbe.

Ám egy, magát Nevenincs Társoságnak nevező csoport ütötte fel a fejét a sötét utcákban. Kívül semmilyen gondot nem okoznak, ők csak az álmokban tevékenykednek. Lassan fertőzik meg Horzintváros minden egyes lakóját a maguk eszméivel. De mi szándék rejlik eme zavaros elvek és utasítások mögött? Miért építenek hatalmas pajzsolat a város nyugati oldalán?

Ada Rayman egy kétfrontos háború közepén találja magát; és ha minden parttól kétmillió méter választ el, akkor nincs hová rejtőzni.