37 parti In corso Eve Hampton élete nem tökéletes, de nem is borzalmas. Van fedél a feje felett, szerető családja és egy színes baráti társasága, melyben remekül érzi magát. A jegyei jók, habár nem kitűnőek - terve a jövőre nézve nincsen, de nem annyira stresszel rajta, mint amennyire már a gimnázium utolsó évében illene. Minden vasárnap templomba jár és úgy hallgatja a lelkész édesapja által vezetett istentiszteletet, mintha először tenné. Nem lehet biztosra mondani, hogy Raiden Wolf megjelenése elrontotta-e, vagy éppen felerősítette veleszületett lelki boldogságát.
Raiden Wolf ugyanis minden, csak nem nyugodt. Minden, csak nem boldog. Ha az ember erejére létezik limit ezen a Földön, ő biztosan felülkeredett rajta, amikor édesanyja öngyilkossága után is talpra állt. Tisztességesen bejár az egyetemre azzal az életveszélyes motorral, ami valószínűleg az egyetlen karbantartott dolog az életében, figyel klinikai depressziót mutató húgára és esténként együgyű futókalandokkal próbálja elnyomni azt a tényt, hogy tulajdonképpen teljes mértékben egyedül van. Sosem vallaná be magának, de féltékeny azokra, akik tudnak hinni Istenben, mert úgy gondolja, hogy nekik legalább van valami vagy valaki, akihez fordulni tudnak, mikor minden elsötétül körülöttük. Neki nincs semmi és senki. Nincs istene.
Csak Eve Hampton.
