Valahol - Nagy Márk szemszöge

A szállásban ülve a parkolót néztem, hogy mikor érkezik meg egy lebukkant busz. Tudtam, hogy Beka a turnébuszban ülve Aszádék koncertjére igyekszik az év legmelegebb napján. A netes szórólap szerint délután hattól az Evelin és a Fogd be Aszád játszott, héttől az Üres Utcák, nyolctól pedig a fő fellépő ki más mint én Nagy Márk. A busz leparkolt, a többiek kimenekültek az ajtón, Beka viszont még nem jött ki. A busz oldalához siettem és vártam.
- Szia - köszöntem mosolyogva, a busz mellett állva. Nem számított arra, hogy várom, ezért meglepetten felnevetett, és boldogan leugrott az utolsó lépcsőfokról a nyakamba borulva.
- Szia. Hiányoztál - mondta őszintén, mire hosszasan megcsókoltam ott a világ végén, a turné közepén, egy lepukkant parkolóban. Nem érdekelte, hogy a pólója izzadtan tapad a testére, nem érdekelte, hogy a haja csapzott volt és tincsekké állt össze, és az sem érdekelte, hogy smink nélkül van. És ezek engem se nagyon érdekeltek. Belefeledkezve a csókokba semmi más nem érdekelt, csak ő. Mert nem gondoltam, hogy sikerül így meglepnem a többiek miatt, ezért legutóbb csak annyit írtam, hogy majd a koncert előtt találkozunk. Valahol.