3069-re az emberiség felkészül, hogy találkozzon rokonaival a világűr egy távoli pontjáról. Hogy pontosan hol, azt nem tudják, de biztos, hogy azok a bizonyos lények ott vannak és üzenni próbálnak a földieknek. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Smitherson nem kevés pénzt csúsztat a SpaceWeb zsebébe egy kapcsolatfelvevő küldetés finanszírozása céljából. Az úr ezt nem is nagyon titkolja, hiszen túlzás nélkül a Föld lakosságának háromnegyede tud arról, hogy megszállottja az űrutazásnak. A SpaceWeb természetesen rengeteget foglalkozott a projekttel, meg is találták a két űrhajóst, akik nagy valószínűséggel végre tudnák hajtani a feladatot.
Zoey Smith (B-215) valóságos zseninek számított. Tizennégy évesen már egyetemre járt, tizenhét évesen osztályelsőként végzett a SpaceWeb különleges kikepzéssororozatán, tizenkilenc éves korára csillagászati, matematikai, mérnöki, nyelvi, gépészeti és vezetői tudása a központ legtapasztaltabb veteránjaiéval vetekedett. A Fox űrjárón kapitányi rangot kapott.
Ivan Mourt (P-217) sem volt ám akárki. A Harvardon osztályelsőként végzett, a robotika és csillagászat mestere volt, ám valahogy soha nem sikerült semmiben túlszárnyalnia Zoey-t. Hat évvel volt idősebb a lánynál, de mégis, mintha ő lenne a kisgyerek,aki soha nem tud semmit. Persze ezt mások nem így gondolták, ki is nevezték pilótának a Foxra.
Ők ketten váltak a Föld díszküldöttségévé és kapták a feladatot, hogy mérjék be pontosan a testvéreink hollétét, majd kommunikáljanak velük. Sajnos Zoey-nak van egy rossz szokása: szereti ugrani a nála kevésbé sikeresebb Ivant. Ő meg folyton próbál jobbnak tűnni a lánynál. Egyszóval versengenek, amikor tudnak.
Küldetésük azonban egyszerre csak megváltozik.
Vajon Zoey marad a jobb mindenben? Vagy Ivan mutatkozik feljebbvalónak? És vajon megtalálják akiket keresnek? Milyen lesz a fogad
"- Mit akar tőlem? - kérdeztem elfúló hangon.
- Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, el kellene nekünk rabolnia egy idegent."
Hála az idegeneknek, az emberiség messzire jutott a Naprendszerben. Meghódították a Marsot és egyre terjeszkednek az aszteroida övben.
Megannek mégis a Hold lehangoló állomásán kell élnie. Anyja túlfélti, a barátja kidobta, alig várja, hogy végre maga mögött hagyhassa ezt az átkozott helyet. Kikényszeríti az apjából, hogy vigye el magával a Marsra, de arra nem számít, hogy a szökési kísérlete túszdrámába fordul.
Hobel két éve halott, de mégsem. Vagy csak félig? Társával úgy döntenek, hogy a gazdagság reményében eltérítenek egy hajót. A váratlan potyautassal viszont nem számolnak.
Pengeélen táncol a jó viszony az emberek és idegenek között, Sura most mégis arra készül, hogy belepiszkítson ebbe a törékeny békébe. Ugyanis el kell rabolnia egy capreidet. De nincs más választása, csak így nyerheti vissza a hőn áhított szabadságát.
Megan új életre vágyik. Sura vissza akarja kapni a régit. Míg Hobel? Ő csak élni akar.
120 ezer szó, 68 fejezet, és befejezett regény!