𝐃𝐞𝐯𝐢𝐥 𝐄𝐲𝐞𝐬

"Amint befordultam a folyosóra telefonommal a kezemben,totálisan ráfokuszálva a készülékre,megérezhettem egy kimondott kemény,és kidolgozott mégis vékony felsőtestet nekem ütközni.
Sikeresen a földön kötöttem ki figyelmetlenségem okozójával a kezemben,milliónyi gondolat járta át a fejem abban a pillanatban,ezekkel az élen: Vajon most sziklamen kapitány mit gondolhat rólam?
Elküldött már fejben a jó édes anyámba,vagy már a fejemhez is vágta őket,csak a pillanatnyi sokk hatására teljesen kizártam a külvilágot?
Ezekkel a gondolatokkal emeltem fel félve a buksimat akadályomra. Mélybarna szemei csak úgy szórták a szikrákat,egy pillanatra megfordult a fejembe,hogy elfutok megelőzve a fejmosást és soha többet nem jövök az iskola területére,de az már milyen lenne nem?

- Te magadnál vagy? Talán nem férsz el ezen a kibaszott folyosón? - Dühben forgó szemeivel csak úgy átnézett rajtam mintha ott se lennék,szívem szerint mondtam volna,hogy nem épp vagyok magamnál ugyanis a hatalmas vállaival épp most ütötte ki azt a maradék tudást is a fejemből,de nem volt merszem ezek után vissza szájalni neki.Közbe imádkoztam,hogy senki se nézze végig miként járatom le magam már az első nap.

- Neharagudj,nem vette.. - Makogtam össze vissza a kialakult zavar miatt a fejembe,próbáltam menteni a menthetetlent,de még ezt az igazán megalázó bocsánatkérést sem fejezhettem be ugyanis szavamba vágott.

- Csak tűnj a szemem elől. - Kimérten és lassan beszélt hozzám,rezzenéstelen arccal mérte végig földön fetrengő énem,de a szeme annál több mindent tudott volna mesélni,kristály tisztán látszott mennyire dühös és feldúlt.Nem értettem kiborulása okát,végülis véletlen történt mindez,nem hinném,hogy szükséges ekkora feneket keríteni ennek. Mire észbe kaptam már hűlt nyoma volt az ideges fiúnak.

Ennyit arról a bizonyos "Kelts jó benyomást" gondolatról. Ügyes vagy