A történetekben a sorsfordító napok mindig... különlegesek. Kiütnek a többi közül, bármilyen módon. A főszereplő érzi, hogy ez a nap más lesz. Máshogy süt a nap, különösen rossz kedve van, valami miatt izgatott, vagy készülnek valahová, esetleg különleges esemény van aznap.
Nekem még hátra volt két hónap a születésnapomig, és a közeljövőben nem volt semmi, ami különlegesnek mondható lett volna. A szokásos, mindennapos, felhős, kicsit szeles, de nem esős idő volt odakint.
Emlékszem, miután felkeltem, csakis két dologra tudtam gondolni: az irodalom dolgozatra, amire éjszakákon át készültem, hogy ne csesszem el, és arra, hogyha az a szemétláda Rob Marter túl közel jön hozzám, kikaparom a szemét.
Mégis... az a nap megváltoztatott mindent.
A nevemből kiindulva gyanítom nem kell bemutatkoznom.
A gyerekkoromat figyelemmel kísérhettétek így arról se kell sokat mesélnem. Arról viszont semmit se tudtok hogy ki lett belőlem valójában.
Egy vérbeli Hansen?