"Slendy közben visszajött, majd a maradék helyre leült amit hagytam a kanapén. -Minden rendben, Kedves?-nézett rám aggódóan. -Minden okés.-forgolódtam a kanapén.- Én nem ittam sokat..- ültem fel Slenderman mellé, majd neki döntöttem a fejemet. Ö meg se mozdult.- Slendy.... -Igen Kedves? Ránéztem, majd talán az alkoholtól vezényelve másztam az ölébe és ültem vele szembe. Felnéztem rá ő pedig le rám. Kicsit oldalra döntötte a fejét ezzel jelezve, hogy nem tudja mit akarok, de megfogta gyengéden a derekamat nehogy ledőljek róla. És ekkor realizálodott bennem az, hogy én szerelmes vagyok Slendermanba. Bizsergö meleg érzés fogott el. Azt akartam, hogy mindig így érjen hozzám. -Valami baj van Kedves?-Láttam rajta, hogy kezd aggódni. -Te olyan aranyos voltál a kezdetektől fogva velem. Ott hagyhattál volna az erdőben, de nem tetted, miért?-néztem fel rá. -Hát, nem is tudom mi vezényelt, de amikor megláttalak a testem hirtelen cselekedett.-"mosolygott" rám. -Tudod..én bérgyilkos ként dolgozok.. nem tudom mondta e már Jane.-döntöttem mellkasának fejem.- Mindig is a munkára koncentráltam, soha senkim se volt...engem még soha senki se szeretett....és most itt vagyok veletek. Ti mind olyan...kedvesek vagytok, Jane és te...-néztem fel rá.- És én..nem tudom, hogyan kéne reagálnom mindenre amit kapok tőletek..- a mondatom végén Slendy karjai közé zárt. -Tudod Kedves...nekem volt egy lányom.-kezdett bele.-De már nincs köztünk.-ölelt továbbra is Slendy, állát pedig a fejemre rakta.-Ö volt a mindenem... -Annyira sajnálom..-suttogtam"