A patkó és a szerencse kapcsolatát nem nehéz megfejteni. A ló minden kultúrában mágikus állat. Gondoljunk csak a táltos paripára, ami egy gebe állatból, egy kevés parázs bekebelezése után varázslatos csodalénnyé válik. Vagy az unikornisra, aminek a szarvát elfogyasztva örök élethez juthatunk. Vagy a pegazusra, egy olyan állatra ami emlős létére képes a csillagokig repülni. A legtöbb nomád nép így lókoponyát lógattak fel ideiglenes otthonaikban. Később a lócsontoknak és az azokból készült talizmán űzte el a nem kívánt szellemeket és hozta a háznak a szerencsét. Viszont a lovak értékes állatnak számítottak, így elpusztításuk költséges volt. Így jöhetett az ötlet, hogy a védelmező lovat inkább patkó képviselje. Mindez viszont csak a vasból készült patkóra vonatkozik. A vas az emberiség őshagyományában a legerősebb szerencsehozó fémje volt. Úgy vélték, hogy a démonok és az ártó szellemek rettegnek tőle. A patkót csakis felfelé álló szárakkal, azaz U formában szabad rögzíteni. A lefelé fordított patkó miatt elfolyik a házból a szerencse. Ha ehhez hozzávesszük Murphy törvényét, miszerint ami el tud romlani az el is romlik, evidenssé válhat számunkra, miért nem maradtam együtt azzal az emberrel, akit tizenkilenc évesen életem szerelmének tartottam.