"Körülöttem mindenkinek élete egyik legboldogabb napja, mikor kiderül, felvették az első helyen jelölt egyetemre. Különösen, ha ez azt jelenti, hogy az álomházában lakva, egy gyönyörű városban folytathatja tanulmányait élete szerelmével, és végre úgy tűnik, a kirakós utolsó darabja is a helyére kerül. Igen, valóban úgy tűnt így lesz. Egy pillanatra összeállt a kép, az élet úgy festett, mintha nem is valóság lett volna, hanem egy sikerfilm óriási happyenddel. Egy hosszú, eufórikus pillanatig festett így, ami valójában 5 percet takart, de hát mint tudjuk és tapasztalhatjuk, az ember elveszti a reális időérzékét két esetben. Ha valami fantasztikus élményben van része, és akkor is, ha élete kártyavárként összeomlik. Na, velem a kettő egyszerre történt 6 percen belül, így nem csoda, hogy tudatom messze elrugaszkodott a valós tértől és időtől, a világ körbefordult velem minden értelemben."
》《
Újréti Gerda tipikus irigylésreméltó gimnazista lány volt. Ki ne vágyott volna arra, ami neki megadatott: kitűnő tanulmányi eredmény, támogató családi és baráti háttér, és egy 3 éve tartó boldog párkapcsolat. Túl szép, hogy igaz legyen? Úgy tűnik igen, hiszen ez igazolódott be, amikor július 26-án, az egyetemi felvételi ponthatárhirdetés napján hirtelen szakított vele a barátja. Így borult a terve az összeköltözésnek, hogy majd együtt koptatják az ELTE előadótermeinek padjait, de Gerda emberi kapcsolatait is fenekestül felforgatta. Miután dominóként dőltek romba Gerda számításai, a lánynak magától kell rájönnie, van-e jövő az álmokon túl. Vajon képes lesz-e továbblépni a csalódáson, folytatni, amit elkezdett és újra közel engedni magához az embereket? És ha netalán új szerelem tűnik fel a láthatáron, képes lesz-e neki esélyt adni a kibontakozásra?
Voltál már valaha szerelmes? Ugye milyen klisés kérdés ez? Pedig tudom, most valakire gondoltál.
Biztos tapasztaltad már valamely ágát, ha nem az egésszel megismerkedtél. Pontosan tudod milyen, amikor szétfeszíti a mellkasod az a kimondhatatlan érzés, amikor vele vagy, rá nézel, vagy csak gondolat csupán. Pontosan tudod, hogy ez az öröm fele annyira sem intenzív, mint amilyen fájdalmas tud lenni.
Pedig csak egy kémiai folyamat, ami egyszerűen és észrevétlenül gyökeret vet, és lassan kivirágzik bennünk. Teljes pompájában fog virítani vagy épp elhervad, elsorvad, meghasad, és addig élősködik ameddig a reményünk öntözi. Kivághatod, akár egy fát, de a gyökerei még szorítani fognak. Rajtad múlik, hogy benn hagyod, újra növeszted, vagy pedig gyökerestül kitéped, habár a helye örökre ott marad, akármilyen mélyre is nőte be magát. Ami egyszer hozzád nőtt, annak mindig marad nyoma.
Minden szerelmi történet, amiről legtöbbször olvasunk jól végződik, pedig mind tudjuk, hogy a valóságban mindig elromlik valami, és a fiú úgysem fog megváltozni a lányért.
De mi van akkor, ha a lánynak kéne megváltoznia? Ha a lány is ugyanúgy mérgezi a fájukat, mint a fiú. Sőt, azon versenyeznek ki tépi ki előbb egymás, vagy éppen a saját gyökereiket. De ebben a viszályban nem csak ők, hanem mások is részt vesznek, köztük a lány három túlféltő bátyja is.