A Maffia Szivében

Előhang:

Miért van az, hogy az ember a legboldogabb pillanataiban is retteg attól,
hogy elárulják? Hogy mindig jelen van az életünkben a gonosz?
Erre sosem fogom megtalálni a választ, pedig lehet, hogy nem is
kellene olyan nagyon keresgélnem. Mert mi van, ha a boldogságunk egy
a gonoszsággal, és mi van, ha a gonosz maga bújt a szerelem álarca
mögé? Mi, Massimóval két ellentétes pólus vagyunk, akik nap mint nap
legyőzzük a taszítás erejét, és egymásba fonódva pörgünk a tengelyünk
körül. Veszélyes és felemelő játszma, amelyben a játékosok nagy
téteket raknak le. Én az egész büszkeségemben fogadtam, ő pedig tartja
a tétet... amit most egyszerre növeltünk mindketten... Úgy tettünk fel
mindent, hogy az egyik kezünkkel egymásba kapaszkodtunk, a másikkal
pedig igyekeztünk távol tartani magunktól a szeretett embert.
De én már nem ezt akarom! Én mind a két kezemmel akarom
szorítani őt, és csak remélni tudom, hogy ő ugyanolyan hévvel és
őszinteséggel szeret engem, ahogyan én őt. Ne a gyermeke anyját lássa
bennem, hanem ugyanazt a Suzanne-t, aki voltam... és vagyok.