Egy álom, ami egészen kiskorom óta kísért. Hat voltam, mikor először megpillantottam e szörnyű álmot,a vért, és őt. A hercegüket, a legkegyetlenebb embert abban a kis álomországban. Ma tizenkilenc vagyok, de azóta is kísértenek a kis bevillanások erről a helyről. A vér, amitől az álmok miatt rettegek, és a titokzatos férfi. Legfőképp ez a kettő, ami nem hagy nyugodni.
Anyám mindent megpróbált, hogy végre nyugodtan aludhassak, de hiába. Semmi sem segített, ez az álom úgy tűnik már az életem része marad halálom napjáig.
A mai este is egy szokásos este volt, kint szakadt az eső, villámlott és mennydörgés is hallatszott. Én pedig megint elaludtam. És ismét ott találtam magam, csak kissé más értelemben....
A misztikus lényeket (vámpír, boszorkány, vérfarkas) a Vámpírnaplók c. sorozat inspirálta! DE A TÖRTÉNET NEM FANFICTION!!!!!
Bentlakásos iskola vagy a fiatalkorúak börtöne. Valahogy így hangozhatott volna egy mondatban, ha röviden akarta volna bárki is összefoglalni az incidens utáni helyzetemet. De persze senki sem akarta. Ahogyan azt sem akarta senki sem látni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Sky fejét a női mosdó csempeburkolatú fehér falába vágjam. Talán máshogy alakult volna, ha megint tudok uralkodni magamon, ahogyan mindig is tettem, mikor szekálni támadt kedve. De most nem tettem. Ha véletlen lett volna az egész, azt hiszem, ez a tettem lett volna az a pont, ahol biztosan eldől, hogy találkozni fogok Noam Blainnel. De nem volt véletlen. Nagyon nem.