"- Szeretlek téged, sőt, te vagy nekem a világ, de mindig eltaszítasz magadtól! -Mert te egy híresség vagy basszameg!!- szedem ki kezem szoros szorítása alól és futok ki az épületből. Rohanok, futok könnyeimmel küszködve. -Jisung!-hallom még párszor, hogy nevemet ordítja, de mind hiába, nem fogok visszarohanni hozzá. Még mindig futok Seoul sötét utcáin miközben szakad az eső, abban a pillanatban nem zavart, hogy mindenem vizes lesz. A szívem elvezetett ahoz a házhoz ami most a legnagyobb menedéket nyújtotta nekem a fájdalom elől.[...] "