Antonio nevetése repítette vissza a valóságba. - Megint elkalandoztál. -Vigyorgott rá féloldalasan. -És... - Ült bele az ölébe. Eddig észre sem vette emlékei látható hatását. Most azonban, hogy Antonio az ölében ült és a súlya ránehezedett, alsó tagja több figyelmet követelt magának. Akaratlanul is nyögött egyet. - ...ki fantáziád tárgya, mi hermano. -Arra már végképp nem volt felkészülve, hogy a spanyol megforgatja csípőjét az ölében. Elkapta a derekát és magához szorította. Nem csak az ő vére forrt. Lehet mégsem lesz olyan rossz ez a nap. Nem éppen idei írás, de igyekeztem nadrágba rázni a történetet. Nem egy remekmű, de igyekeztem. Elöljáróban annyi, a félreértés elkerülésért: Spanyolország: Antonio Portugália: João Jelen történetben testvérek. Bár nem vér szerinti testvérek. Másodszor: nem tudok portugálul, sem spanyolul, úgyhogy elnézést a hibákért. Köszönöm, hogy benéztél. Jó olvasást :)