Ha ezek a falak beszélni tudnának...

❝ Ott, valahol fent a messzi északon, a hegyek oltalmazó nyugalmában, távol az emberi szem elől, ott töltöttem én a mindennapjaimat egyedül, csak a szellemek és téboly voltak a társaim; a túlvilági rettegés. ❞

Akik azt hitték, egy járható út van - a józanság -, azok tévedtek. Most bolondokon van a sor, akiket a szanatóriumban félrekezeltek, azokon, akik ismerték a gonoszt már régről, akik a temetőkbe jártak megpihenni szabadidejükben és akik este az erdőkbe mentek szórakozni, a hegyekben gyújtottak tüzet - és megérezték a borzalmakat.